Én nem tudom, miért hittem azt, hogy ez egy könnyed film, amivel le lehet zárni az estét… mind a plakát, mind a rendező neve sejtethette volna, hogy ez nem lesz egyszerű, nagyon nem; és akkor a leírásról ne is beszéljünk.

Huxley Szép új világ vadembere jutott az eszembe: ahogy ő, úgy ez a fiú is idegen egy olyan világban, ahol emberek élnek, olyanok, mint ő, de mégsem. A fiú nem kevesebb, a doktor nem több, egyszerűen csak más, a fejlődés két, eltérő oldalága. Sajnáltam a fiút, a színész valami elképesztő erővel adja át az évezredek emlekét, azt az ősi vadságot, ami elődeinkben volt a civilizáció hajnalán. És fura, de valahol a doktort is sajnáltam, ahogy próbált lépést tartani saját magával, hiszen ő a tudomány, elméletben már megfejtette a gyereket, gyakorlatban azonban kudarcot vallott vele.

Nyomasztó és szomorú film, mind témájában, mind a vágásban, a színészi játékban, felvételeiben. Nem hiszem, hogy hamar el fogom felejteni.