„Promise me you won't leave me / Promise me you won't leave me / Please give me your hand to hold”
Kissé depresszív, borongós hangulatú ez a két rész, ami egyértelműen azt sugallja, hogy az élet szar. Szerintem a legjobb szó erre a filmre mégis a vigasz kifejezés, mert ezeket a helyzeteket, amiket a szereplők átélnek, mi magunk is megéljük és küzdünk vele, és én úgy éreztem, hogy meg akar vigasztalni ezek ábrázolásával. Nem tudom, hogy miért pont ebbe a három szituációba helyezték el a történetet (az indie lány és a gyerekek küzdelme), de ezek nagyon szimpla helyzetek és talán pont ezért. Nincs túlbonyolítva vagy dramatizálva. A címe nagyon, nagyon tetszik, és a keret is a végén, amiben lezárták. Nekem ez most jól esett.