Shakespeare, pszichoanalízis, Dalí és Hitchcock, mindez film noir-ba öntve… Jófajta fúzió.
A film 1945-ös, és izgalmasabb, mint a mai thrillerek legtöbbje. Rózsa Miklós filmzenéje pedig Oscar-t ért. Bergman és Peck nagyon rendben vannak, kiváló az összjátékuk. Az operatőri munka is remek, a képi világa tele van élettel, érzelemmel.
A Dalí által komponált álomjelenet, azoknak, akik ismerik Dalí munkáit, tele van ismerős víziókkal, így nálam színeket is kapott, ami még szürreálisabbá tette az egészet a fekete-fehér filmben…
A tudomány ma már kicsit máshol tart a pszichoanalízissel kapcsolatban, így még kordokumentumnak is érdekes.