Furcsa volt ismét egy fekete-fehér filmet nézni, nem vagyok hozzászokva, és a film kora sem indokolta, de végül is nem bántam meg, mert nagyon jó helyzetkép. Dante és Randal szöges ellentéte egymásnak, ez a kontraszt mégis nagyon hozzáad a sztorihoz, és kell is neki. Átlagemberek átlag helyzetekben, csak az egyik egy bunkó, nemtörődöm, véleményét bátran hangoztató egyén, míg a másik a változtatni félő, inkább csak csendben tűrő. Valahol mindkettőben megtalálhatja magát a néző, főleg, ha emberközpontú melója van, nem véletlen tehát, hogy kultuszfilm. A színészi játékot átlagosnak éreztem, Anderson hangja viszont meglepően chilles volt, lenyugtatott annak ellenére is, hogy mindig az ő dumái szították a balhékat. Jó kis film, baráti társaságnak körbemutatós fajta, annak ellenére is, hogy a sexual shittalkot néhol már kissé túlzásnak éreztem.