Röviden-tömören tehát nincs annyira szórakoztató és friss, mint az első epizód volt, de az elmúlt időszak whodunitjeihez képest mindenképpen szórakoztatóbb, így lényegében nem kell félni attól, hogy a folytatások minőségére bármi is hatással lesz. Hangosabb, harsányabb, hosszabb, de ettől függetlenül ugyanúgy szórakoztató és gondolkodtató a folytatás, arról nem beszélve, hogy a műben felvázolt kapcsolatrendszer remekül kiszolgálja a zsáner műfaji eszköztárát, így a whodunit formanyelve mindenképpen jól érvényesül. A fő probléma szerintem a témaválasztással van inkább, az átlagnézőtől túlságosan is elrugaszkodott a közeg, szemben az előző epizóddal, ahol a család értékei erősebbek voltak az arisztokrata miliőnél.

Értékelés: 7.5/10