Az üveghagyma (Tőrbe ejtve 2.) (2022) 76% 542★

Az első részét jobban élveztem, de ez is tetszett, bár ritka egy idegesítő volt az a szőke nő, meg a vinnyogásai… Birdie Jay annyira irritáló volt… De amúgy ez a rész is jó volt, agyafúrt. Voltak jelenetei, amik tetszettek nekem, a sztori is tök érdekes volt, a helyszínek pedig abszolút gyönyörűek voltak. De nem volt annyira izgalmas, mint az első része. Jó lassan kezdett kibontakozni a gyilkos kiléte is, de a szereplők jól hozták a karakterüket, csak egy-két személy vinnyogása nagyon idegesített. Nem mindenki játszott hitelesen, nem úgy, mint az első részben, de ez is nagyon csavaros volt. spoiler Benoit Blanc ismét jól hozta a magánnyomozót, tetszett a játéka, de az első részbe sokkal jobban tetszett. Szórakoztató volt ez is, a helyszínek tetszettek, a sztori is jó volt. Kíváncsi leszek, lesz-e ezután 3 rész. :D Érdekes volt, és agyafúrt, de az első jobb volt egy kicsivel. :D

Nem kicsit vagyok csalódott. Az első rész bűnügyi témában az egyik kedvencem, de ez sem hangulatban, sem maga az egész nyomozás tekintetében nem üti meg annak a szintjét.
A humor néhol fárasztó volt, és valahol úgy éreztem, hogy Blanc-ból is egy balga nyomozót kreáltak, holott az első részben az ő komolysága és szakértelme tetszett a legjobban.
Számomra néha olyan érzést keltett, mintha egy rossz paródiát néznék, ahol minden logikátlan, a bűncselekmény és a nyomozás kidolgozatlan, a szereplők pedig idegesítőek, ez pedig eléggé frusztrált.

Már az előzőt is szerettem, de ezt talán még annál is finomabbra sikerült csiszolni, szóval örömmel elfogadom, mint Rian Johnson újabb „bocsánatkérését” a TLJ (Az Utolsó Jedik) szörnyűségeiért… Amúgy igen, még mindig utálom.
Remekül szórakoztam rajta és nagyon tetszett a random, könnyed humora. Ami az ügyet illeti: valami metább fordulatra számítottam (Egy ponton az jutott eszembe, hogy: spoiler) plusz újat sem nyújt igazán, de okosan tálalták, mozgalmas cselekménnyel, miáltal egy élmény volt kötögetni a szálakat, bár a parádés szereposztás sokat dobott az összképen, hisz Daniel Craig-nek még mindig brillírozik Blanc-ként, de jóformán mindenkit imádtam benne.
Idén kevés darab kötött le úgy, mint ez.

Nagy csalódás az első rész után. A krimi része amúgy egész jól összerakott, de amikor kitaláltam ki a gyilkos, el is ment a kedvem az egésztől. Humor kevesebb, Netflixhez hűen viszont jól elnyújtott rétestészta, így olyan lassan indul, hogy majdnem elaludtam rajta.

Ha nem Benoit Blanc és Daniel Craig lenne benne – és nem lenne a cuki cameo a pasijával –, ez még élvezhetetlenebb film lenne. A karaktert örülök, hogy továbbvitték az első részből, de hiába a nagy színésznevek, szerintem mindenki kihasználatlan volt, a karakterek csak lézengtek, zéró kémiával. Frusztráló folytatás.

Szerintem meg sem közelítette az első részt, sem hangulatában, sem humorában, sem a szereplőgárda szempontjából. A film feléig nem történik semmi, utána is kicsit zavaros, hogy mi is van, de az még nem is lenne probléma, az viszont inkább, hogy folyamatosan elveszítettem az érdeklődésemet. Egyedül Hugh Grant hozott némi felüdülést, de ez kevés. Biztos, hogy meg fogom még nézni, de ha választanom kell, nem is kérdés, hogy inkább az elsőt nézem sokadszorra is. Az első részben már a színészek (arc)játéka is viszi a filmet, egytől egyig tehetséges színészt választottak ki a szerepekre, akiknek öröm nézni minden rezdülését, ez a második részre nem mondható el, még akkor sem ha több kedvelt színészem is szerepelt benne. Sajnálom, nekem ez csalódás, pedig nagyon vártam.

Sookkkallll jobb mint az első. Ha az 10* ez 10+++* :D

Bár az első rész is nagyon tetszett, az értékelésemet ezzel zártam: „a folytatáshoz nagyon sok mindent át kell gondolniuk az alkotóknak”. (https://snitt.hu/ertekelesek/1473293) Én nagyon-nagyon örültem, hogy ezt meg is tették. Noha nagy húzás volt, hogy alapból elvetették azt a megközelítést, mely szerint a nyomozónak mindvégig a középpontban kell állnia, elhomályosítva maga körül mindenkit, az első részben ez talán túlságosan is sikerült, és Benoit-t nagyon nem lehetett sehová se tenni. Mivel az egész film szatirikusan ábrázolja a brit krimik felső középosztályát, aminek szerves, noha kicsit kilógó része a detektív is, ezért az első részben Benoit figurája is a szatirikus eltartottságban ragadt, és kissé idegen maradt. Itt a folytatásban ez a mindenre kiterjedő szatirikusság továbbra is alapvető, de mivel a figurát megtöltötték élettel (beleshettünk az otthonába, az életébe), illetve a cselekményben előrébb hozták, sőt – bár nem szívesen mondom ki – középpontba állították, sokkal gazdagabb és életszerűbb lett. Ez egyértelmű előrelépés volt. A high society ábrázolása a szappanoperákban is mindig bejön, nyilván utálni is jó őket, úgyhogy toltak rajta egyet – de ismét csak bátor vállalás volt, hogy mindezt abszolút kortárs terepre vitték át a vidéki kastély helyett. A hetediksor.hu hiányolta az első részben megtapasztalt, a nagy totállal szembeállított emberi meghittséget, amiben igazuk is van. A pozitív női szereplőt ezúttal a nyomozóhoz kötik szálak, de ez inkább csak szövetség. Ebből nagy nézői rezonálás nem jön ki. Janelle Monáe kívülállása sokkal markánsabb, mint Ana de Armasé. A hetediksor mégis dicséri őt, amivel azért nem tudok azonosulni, mivel ha a meghittséget hiányolja valaki, akkor az részben éppen amiatt a figura miatt van, akit ő személyesít meg (tehát nem a színésznői tehetséget vonom kétségbe, hanem azt állítom, hogy a mozgásterének korlátozottsága miatt nem nőhetett olyan nagyra, hogy éppen őt emelje ki bárki). Az első rész mintájára kirobbanó rombolásorgia itt karikatúraszerűbb lett, az érintett alkotások miatt valószerűtlenebb, de szerintem az alkotók ezzel tisztában voltak. Én röhögtem is a végén, és nem is gondolom, hogy ezt másképp kellene nézni (különösen nem, mivel a nyomozó a kívülállóval együtt páholyból tekinti meg ezt). Érdekes, hogy míg a nyomozó emberibb lett, a vidéki kastélynál egy-két nullával gazdagabb közeg szereplői inkább tűntek karikatúrának, mint húsvér alaknak.

A remek első részhez képest (talán csak a fényképezést leszámítva) ez harmatgyenge. Elnyújtott, helyenként egyenesen unalmas, hiányzik az első rész hangulatossága. De a legfájóbb maga a krimi rész butasága. Bár a film ezt úgy próbálja eladni, hogy ez a butaság a feature és a gyilkos idiotizmusa zavarja össze a nyomozót. Ne már! Ez még jó poén is lenne máshol, de a whodunnit sztorikat valami másért szeretjük.

Az első rész kifejezetten tetszett, így nagyon vártam ezt a filmet. Őszintén bevallom, hogy nekem viszonylag csalódás volt.
Pedig adott volt a remek szereposztás és helyszín, jól indult a kis rejtvénnyel és a nyomozás/spoiler háttere is tetszett (még ha meg is volt a tipikus spoiler), de a megoldás nekem lehúzta. Nagyon kiszámítható volt a tettes, ilyen téren konkrétan nulla csavar volt, eskü jobb megoldások születtek nálunk xD A kis „hiszti” a végén meg nagyon elnyújtott lett.
Ennek ellenére persze teljes mértékben élvezhető, de nálam még mindig az első rész vezet.

A nagyon rossz értékeléseket nézve félve álltam neki, de nem értem a hisztit: szerintem ez a film még jobb is, mint az amúgy szintén zseniális első rész. A szituáció ezúttal konvencionálisabb, de a történetmesélés és főleg a megoldás nagyon nem az. Izgalmas a helyszín, kicsit lassú, de jó a rejtély. Ami miatt jellemzően lehúzzák a filmet, az az, hogy relatíve könnyen kitalálható, mi a megoldás, legalábbis tapasztaltabb krimirajongónak nem okozhat dolgot a csavaros történet felderítése. De, akárki akármit mond, az első résznek is ez a gyengéje, ott is gyorsan kitalálható a tettes személye, de nem baj, mert a film így is nagyszerű, és hát… egyszer-egyszer azért nem árt a sikerélmény, nem?
A történet amúgy is jó, Daniel Craig most is jól alakítja a különc, de természetesen zseniális nyomozót, és a mellékszereplőket is jól megismerhetjük. A megírás fordulatos, a közepén láthatunk egy érdekes csavarnak beillő nézőpontváltást. Most is van humor, izgalom (bár ebből, klasszikusabb krimihez méltóan, nem olyan sok), és persze tragikus események is. Egyszóval nekem nagyon bejött ez is, remélem, nem utoljára látjuk Benoit Blanc urat…