Annak idején, hetedikben, két kötelező olvasmányunk volt Jókaitól, lehetett választani, ki melyiket akarja elolvasni: Az aranyembert, vagy a Kőszívű ember fiait. Utána mindkettő filmfeldolgozását megnéztük.
Nos, nekem ez a film annyira megtetszett, hogy bár Az aranyemberből írtam dolgozatot, utána ezt is elolvastam – aztán rájöttem, hogy ez rossz ötlet volt…
Mindenesetre, a film továbbra is tetszik: olyan hangulatos, van egy varázsa (és emlékszem, mennyire bele voltam zúgtam Bitskey Tiborba :D), végig lekötött. Béres Ilona színészi kiválóságát meg mi sem bizonyítja szerintem jobban, hogy mind Az aranyemberben, mind itt szerepelt, két, egymással totál ellentétes karaktert alakítva, és mindkettőben hiteles! Na, ez a nem semmi.