Nem az én korosztályom, mégis nagyon elkapott a sorozat. Főleg a borús, sötét hangulata fogott meg és az, hogy az eredeti képregényhez képest a karakterek jóval összetettebbek, a készítők mertek a felszín alá menni. A sok kulturális utalást mind a sorozaton, mind az epizódcímeken belül nagyra értékelem, remélem a második évadban is marad ez a vonal.
Cole Sprouse Jugheadje volt a legnagyobb kedvencem, Archieval viszont nem vagyok kibékülve. Vagy a színész rossz, vagy amivel dolgoznia kell, de nem hiszem, hogy jó dolog, hogy a főszereplőt legszívesebben pofán vágtam volna jó néhányszor, ahelyett, hogy neki drukkoltam volna…
Az utolsó rész cliffhangere meg annyira erőltetett, hogy ilyen rosszat már rég láttam.
És köszönöm a készítőknek, hogy visszahozták az én korosztályom „tinisztárjait”, főleg a Jerichos Skeet Ulrichot és a Twin Peakses Madchen Amicket, de Luke Perryt és Molly Ringwaldot is jó volt látni.
Remélem a második évad még ennél is jobb lesz!