Idén ez az egyik legmeghatározóbb sorozat-élményem.
Ahogy haladtam vele, úgy döbbentem rá, hogy a sorozatok többsége tulajdonképpen a halhatatlanság érzetét kelti bennem. Főleg a sitcom műfaj, amely az állandóság hamis érzetét adja. Holott az élethez nagyon is hozzátartozik a pillanatnyiság, a végesség érzete és a kiszámíthatatlanság.
Ha úgy érzed, hogy a halállal, mint témával kell dolgoznod – az élet végességének elfogadásával, akkor alapmű. Levert hangulatban nem biztos, hogy megéri belekezdeni, főleg az utolsó évadok nagyon depresszívek, ahogy csapás-csapás után éri a szereplőket és nem találnak nyugalmat. Ezeknél a bing-watching esélytelen, ha nem akarsz nyugtatókon élni. :D Nálam hetek is eltelnek, mire megnézek néhány részt.