Eleinte kicsit vontatottnak találtam, de aztán rájöttem, hogy csak így ábrázolható, hogy mennyire tömény és fárasztó tud lenni a színházi élet. Az üresjáratok milyen várakozásteliek, a siker meg bizonytalanná teszi a jövőt (lesz-e újabb siker?). Jók a színészek. Jó volt.
Amúgy éredekes számomra, hogy valaki belehal egy olyan munkába (és életbe), aminek az eredménye az adott kategóriában és sok ember által ugyan elismert, de az én ízlésemnek elég bugyuta. Ez a színházi musical. A Kabarét (filmet) viszont nagyon szeretem, és bevallom, lövésem nem volt, hogy ki rendezte. Jó volt látni a film munkálatait.
Nekem a filmből egyébként az jött le, hogy Verdon és Fosse inkább alkotótársak, mint szerelmesek. Nem igazán ábrázolták, hogy ők szerelmesek. Inkább hamar kiégettnek tűnt a kapcsolatuk. Vagy ez így is volt? Ez esetben jól ábrázolták.
Érdekes lehet egy egész életet tornadressz-frakk-cilinder kombóban tölteni…