Rokonszenvedés (2024) 73% 30★

Nekem tetszett a film, személyes élményeim miatt külön érdekesség volt számomra, hogy majdnem ugyanakkor forgatták Lengyelországban, 2023 nyarán, amikor én is jártam ott, csak én Krakkóban és környékén. Emiatt – habár nekem családi érintettségem nincsen – sok résszel a filmből személyesen is tudtam azonosulni, a koncentrációs tábor meglátogatása is visszahozta azokat az érzéseket, amelyeket Auschwitzot bejárva éreztem. A sztori egyébként semmi extra, egyszerűen nagyszerű filmről van szó, ahol a múltbéli családi traumákkal való szembenézés mellett az extrovertált-introvertált személyiségek kapcsolatának dinamikáját is nagyon valóságosan mutatják be. Introvertáltként nagyon átéreztem, milyen fárasztó egy extrovertált ember tempóját tartani, és mennyire hálátlan élmény újra és újra azzal szembesülni, hogy mennyivel másképpen áll a környezet egy extrovertált személyiséghez, még ha sokszor idegesítő is, mint a csendesebb, nehezen feloldódó introvertált emberekhez. Ironikus, hogy miután a film ezt szépen bemutatja, az élet ismét igazolja ezt, és a színészi játékért járó elismeréseket is az extrovertált karakter megformálásáért kapta a film – nyilván Kieran Culkin szerepe hálásabb volt, több mozgástere és nagyobb eszköztára is volt. Ezzel nem akarom az érdemeit kicsinyíteni, én Az óriásban anno nagyon megkedveltem őt, és örülök a sikereinek (bár azért azt tegyük hozzá, hogy nagyon nem mellékszereplő volt).
A brutalistával egy évben külön érdekes látni, hogy milyen különböző módon ragadták meg ismét ugyanazt a történelmi traumát: A brutalista monumentális, három és fél órás szenvedéstörténet, míg ez a film (nem írom le a magyar címét, mert nekem is kínos ez az Erőszakikra hajazó címadás) egy csendes, másfél órás utazás, ahol az aláfestő zenét is csak Chopin zongoradarabjai adják.
Én ajánlom, de a helyén kell kezelni a filmet.