Ez a fajta film, ami az ismeretterjesztő jelzőnek tényleges értelmet ad.
Van egy tiszta és kimondott koncepció, gyönyörű tájakról igényes felvételek, nyugodt és letisztult kamerakezelés és vágás, miáltal vizuális élményt kapunk. Járnak természetben és lakott területen, megismerünk kihaló félben lévő szakmákat és az iparosodás eredményeit, életszagú emberek osztják meg emlékeiket, szakmájuk szépségét, életbölcsességeiket vagy éppen tréfáikat. Szegény és intelligens emberek éppúgy beállnak a kamera elé, mint kutatók és professzorok. A film minden szereplője és főleg az alkotók tisztelik a nézőt és a tájat, várost, szakmát, amit éppen bemutatnak.
És az egész olyan megszerkesztett egységet alkot, amiben a természetjárás, az építészeti szépségek, a népzene, a népdal és a sosem rejtett társadalomkritika összeforr és az ember kedvet kap a hátára kapni a hátizsákot, a túrabakancsot, oszt uccu neki. Mindig megmozdul bennem, hogy vajon ma mit látnék ezen az úton végigjárva.