Mononoke – A film: A harag hamvai (Mononoke – A film 2.) (2025) 78% 5★

Ez a film most visszaadta a hitem a Mononoke univerzumban, és ismét lelkesedéssel várom a harmadik részt – amennyire csalódtam a „Fantom az esőben” miatt, ez most annyira jól esett.
Egy hónap telt el az előző rész óta, és Medicine Seller megint visszatalál az Ookuba, sajnos ugyanazzal az okkal, mint mindig – egy újabb Mononoke tűnt fel a színen. Az alacsonyabb rangú ágyasok világa helyett ezúttal a császár kitüntetett szeretőinek életébe kapunk bepillantást, ami valójában politikai versengés – a lányokat használva a nemesi családok próbálják magukhoz ragadni a hatalmat. Egyértelmű, aki fiút szül a császárnak, annak a családja felemelkedik. Mikor pedig az egyik lány, Fuki terhes lesz, különös halálesetek követik egymást, amiknek egyértelműen természetfeletti a háttere.
Végre megint súlyos témákat érintünk, a megoldások nem egyszerűek. A rejtély tényleg rejtély, Medicine Seller nem csak berobban és szétcsap mindent, hanem ismételten ki kell derítenie a részleteket, sarokba szorítani az érintetteket, és majdnem az utolsó pillanatig nem rakja össze a valódi problémát. A zenei rendezés sokkal ügyesebb lett, a karakterdizájnok kreatívabbak, sokat visszakaptunk a sorozat atmoszférájából az őrült színeken túl is.
És ami talán a legnagyobb eredmény: Medicine Seller maga. Az előző részben még nagyon küzdöttem azzal, hogy elkülönítsem ezt a figurát a sorozatostól, mert más volt, más volt, de túl hasonló is, és messze nem olyan szerethető. A bővített világkép sem igazán állt össze, jobban örültem volna, ha maradunk a magányos onmyojinál, akinek régen ismertük. Ebben a filmben viszont végre belopta magát a szívembe ez az új figura is. Kibomlott a saját személyisége (ami forrófejűbb, kicsit fiatalosabb és sokkal dramatikusabb, mint a sorozatos változat – cserébe viszont reményteljesebb és empatikusabb is), kialakultak a saját jellegzetes szokásai (nagyon jókat derültem azon, ahogy ugrás közben lerúgdosta a szandáljait, mert nem tudott bennük futni), sőt, az elődjével ellentétben még egy kis csapatot is összeszedett azokból, akik hittek neki és hajlandóak voltak támogatni. Megszerettem annyira, hogy szeretném viszontlátni a következő részben őt is, Botant és Sakashitát is, és tudni akarom milyen nagyobb balhé részletei azok az ügyek, amiket eddig felgöngyölített. És igen, most már érdekel a világ is, nem bánnám, ha kicsit összefutnának a szálak, és megértenénk, a sorozat főhőse miért ennyire cinikus és reményvesztett még a sajátjaihoz képest is.
Azt hiszem, ez a rész elérte, hogy ez a széria is újranézőssé váljon. Alig várom a folytatását.