Mindig Monte Cristo grófja feelingem volt tőle, csak éppen ez a film inkább a börtönre koncentrál, és a bosszú sem annyira véres, de maga a zseniálisan megtervezett szökés és elégtétel, és a félelmetesen okos, de ártatlanul bebörtönzött főhős stimmel. Andy karaktere számomra abszolút szerethető és megérthető volt, ahogy Reddingé is, az alakítások hibátlanok, az érzelmek erősek. Hiába állítom, nem szabad az alapján megítélni egy filmet, hogy mások mit mondanak, mégis, gyakran engem is visszatart egy történet megismerésétől ez az érzés… és „A remény rabjainál” pont arról volt szó, hogy annyian dicsérték, tartottam tőle, vajon megérdemli-e. Nem életem filmje ugyan, de fantasztikus mű, amit semmiképp nem szabad kihagyni, tényleg meg kell nézni. Mellényúlni nagyon nehéz vele.