Nagyon fontos mondanivalója van. Tetszik a szimbolikája, hogy a másik oldalt is megmutatja. A kint és a bent. A túlzott TV/képernyő nézés elidegenít, magányossá, fásulttá tesz, bambuláshoz vezet. Lenne lehetőséged másra, ám de te mégis ezt választod, így teszed egyhangúvá az életed. Másnak nincs lehetősége választani, mert beleszületett. Egész életében nap nap után monoton módon folyik az élete, mégis megpróbál ember maradni (embermozaik), majd kitörni ebből a nihilből, láthatóvá válni. Tulajdonképpen erről a pár perces rövidfilmről, hosszú órán át lehetne beszélni, minden mozzanatát elemezni onnantól, hogy mikro- és makrovilág, odáig, hogy az a darabka zöldfény mit jelent a nagy feketeségben. Rengeteg gondolatot indított el bennem.