Simán Dolan eddigi legjobbja (habár a Laurence-t még nem láttam, de nem hiszem, hogy ezt felül tudná múlni).
Az anya-gyerek kapcsolatok ábrázolásában a rendező különösen erős, ezek a filmjei mindig teli vannak lélekkel és felfokozott érzelmekkel. Ez a film is igazi hullámvasút, Steve-nél sosem lehet tudni, melyik szónál szakad el a cérna és válik egy békés vacsora igazi rémálommá. Mégis az összes karakterrel együtt tudunk érezni, legyen az a kétségbeesett, szétszórt anya, a problémás gyerek, vagy a tanácstalan külvilág, akik Steve-et igazi reménytelen esetként kezelik.
Annyi szeretet és elfogadás és báj van ebben a filmben, egyáltalán nem unalmas, minden jelenetnek más a hangulata, percről percre váltakozik a humor és a dráma egészen a keserédes befejezésig.
Érdekes volt a képarányok használata is.
A szereplők remek alakítást nyújtanak egytől egyig, Anne Dorvalt pedig külön öröm volt viszontlátni.