Anyu (2014) 87% 40★

Simán Dolan eddigi legjobbja (habár a Laurence-t még nem láttam, de nem hiszem, hogy ezt felül tudná múlni).
Az anya-gyerek kapcsolatok ábrázolásában a rendező különösen erős, ezek a filmjei mindig teli vannak lélekkel és felfokozott érzelmekkel. Ez a film is igazi hullámvasút, Steve-nél sosem lehet tudni, melyik szónál szakad el a cérna és válik egy békés vacsora igazi rémálommá. Mégis az összes karakterrel együtt tudunk érezni, legyen az a kétségbeesett, szétszórt anya, a problémás gyerek, vagy a tanácstalan külvilág, akik Steve-et igazi reménytelen esetként kezelik.
Annyi szeretet és elfogadás és báj van ebben a filmben, egyáltalán nem unalmas, minden jelenetnek más a hangulata, percről percre váltakozik a humor és a dráma egészen a keserédes befejezésig.
Érdekes volt a képarányok használata is.
A szereplők remek alakítást nyújtanak egytől egyig, Anne Dorvalt pedig külön öröm volt viszontlátni.

Nagyon nehéz véleményt írni egy ilyen filmről. Ritkán látunk ennyire erős és fantasztikus filmet. A szereplők mindegyike szerethető és mindegyikükkel együtt tudunk érezni. A ritkán felcsendülő zenék rendkívül erőteljessé teszik az adott jelenetet. Erre az egyik film végi jelenet a legjobb példa. Életembe nem éltem át olyan gyors váltást az érzelmeim fölött, mint akkor. Konkrétan egy emelkedés és süllyedés váltakozás volt. Ez az, ami a filmen és végig vonul. Vannak nagyon boldog és mély, pokoli momentumok is. A képarányok változása fantasztikus ötlet és még inkább hozzátesznek az élményhez. Tipikusan az a film, amit sose felejt el az ember. És ezért meg kell becsülni.

Igazi hullámvasút, történetét és hangulatát tekintve is. Mindegyik főszereplő „problémás” volt valamilyen szempontból, ez adta a film sava-borsát. A képkivágás különböző formátumainak direktben való alkalmazása szokatlan, de nagyon ötletes volt a rendező részéről.
Összességében egy szerethető alkotásnak találtam.

„Nagyon művészi izé.”