Marigold Hotel (Keleti nyugalom 1.) (2011) 81% 168★

A film lényege? sohasem késő, míg nyitott vagy a változásra :)

Egy dologban biztos vagyok. Ha nem ajánlással kerül elém ez a film, akkor soha nem találkoztam volna vele, vagy legalábbis nem nézem meg. Az, hogy Indiában játszódik nekem már elég lett volna ahhoz, hogy ne érdekeljen. Sosem vonzott az a közeg.
Azt kell mondanom, hogy ebben az esetben nagyon rosszul jártam volna, ha nem nézem meg. Egy csapat angol nyugdíjas beszabadul egy olyan országba, amilyenhez hasonlót még sosem tapasztaltak. Ez már önmagában vicces helyzeteket eredményezett. Nagyon jókat nevettem rajta már az elején. Aztán persze sorra jöttek a kevésbé vidám képkockák is, de az egész filmet a kedves, mosolygós érzés hatja át, amitől nem lehet szabadulni. A második felében voltak bőven könnyek, de nagyrészt nem szomorúságból fakadóan. Igazi kis aranyos, kedves történet ez. Tökéletes kikapcsolódás bármikor. Vicces, megható, többször újranézős. :)

Pont ez kellett most a lelkemnek: egy ilyen pozitív, nyugodt, bölcselkedős film egy kis Indiával megspékelve.
Az elején picit megijedtem, hogy idős emberek a főszereplők és nem fogom megtalálni a közös hangot a filmmel, de szerencsére erről szó se volt. Az összes szereplő annyira emberi volt a maga hibáival, a maga életútjával és azzal, ahogy a megoldást keresik. spoiler

Nagyon nagyon tetszett ez a film. A hangulata jól eltalált, sírós-nevetős, a színészek csodálatosan passzolnak a szerepeikhez.

Hogy mennyire imádom az ilyen filmeket.
1. Pontosan azt kaptam, amit a trailert látva vártam. Eredeti hanggal valószínű még jobb lett volna, de így is zseniális volt.
2. Megkedveltetett egy másik filmből nem kedvelt színészt. A Gettómilliomos sráca van benne – el se lehet téveszteni –, itt sokkal szimpatikusabb, egyből megkedveltem, megnyugtatott, hogy az tényleg csak egy szerep volt számára. Itt nagyon aranyos volt.
3. Valósághű szereplőket hozott. Még a korlát és vészcsengő miatt jogosan óbégató, amúgy unszimpatikus nő helyébe is simán bele tudtam képzelni magam. A tolószékes és a hű férj lett a kedvencem. spoiler A kenti herceg meg Margit hercegnő is nagyon bejöttek, aranyosak voltak. :D
4. India és szálloda! Pazar, nekem a leromlott állapotában is kifejezetten tetszett, ha nem is éltem volna ott éveket, pár hónapot biztosan. Az is tetszett benne, hogy nem hagyományos idősek otthona, de nem is a pénzesekre mennek, hanem amolyan gerillacsapat olyanoknak, akik nem akarják elfogadni, hogy amint megöregedtek, hajítanák őket a kukába.
5. Pontosan tudom, mit érezhet – jelenetek. Az első pont olyan volt, ami ebbe beletenyerel, és később is volt jó pár, érzelmileg jól átmozgatott. Segítettek benne a zenék.
6. Olyan vég, ami nem pörget fel túlságosan – szóval az ember elégedetten alszik el, nem járkál –, hozzá megadja azt a jóérzést, amit relatíve kevés film (az általam nézettek közül).
Ráadásul büszke is voltam magamra, hogy tudtam, hogy nekem ezt látnom kell. :) Látnom is kellett, 10 csillag.

Igazán szép és elgondolkodtató film. A mély fájdalmak között még van boldogság szinte minden szereplő életében, még annak ellenére is, hogy idősek, vagyis nyilván ők már semmit se várjanak az élettől. Pontról pontra cáfol erre rá a történet. Mindegyik szál nagyon szerethető és lélek melengető. Maggie Smith pedig zseniális a rasszizmusával együtt!

Az elején még bizonytalan voltam, de aztán ahogy haladtam előre a történettel, egyre biztosabb lettem benne, hogy szeretem ezt a filmet. Tetszett a hangulat, hogy megismerhettem a szereplők életének pár fontos részletét, mindenkinek megvan a maga drámája, láthattam, hogyan reagáltak a változásokra. Ez egy elgondolkodós, mégis izgalmas, emberi léptékű film, pont ezért szerettem meg így első megnézés után!

Ez tündéri film :) A véletlen összehozta őket, és minden jó ha vége jó, mindegyiküknek rendeződött az élete. Maggie Smiths a legjobb arc közülük. Bár mindenki ennyire bátor lenne, mint ezek az öregek. :)

Nagyon tetszett, az apró titkok úgy nyíltak ki előttem, mint egy virág bimbóin a szirmok. Nagyon jó képi világgal, nagyon jó zenével, teli érzelemmel, teli sorsokkal, fájdalmakkal, szeretettel és álmokkal. Ez az a tipikus fájdalmasan szép történet, ami időnként könnyekkel telíti meg a szememet.
Imádtam az összes szereplőt, de a legtutibb azért Maggie Smith volt, meg Dev Patel :D
Ide nekem a második részt is :D

Elég jó kis film humorral, öniróniával, szuper brit és indiai színészekkel.