Ez a film ékes bizonyítéka annak, hogy a törvényeink rosszak. Azt gondolom, hogy ez a téma nem megosztó, egész egyszerűen csak két fajta ember létezik, vannak akik már láttak haldoklót, aki a teljes kiszolgáltatottságban magatehetetlenül feküdt, miközben a szeméből már eltűnt az a csillogás, ami egykor az életigenlést jelentette, és vannak, akik még nem…
Al Pacino nagyszerű alakítást nyújtott, nem is vártunk tőle mást, a film két órája ugyan végig lekötött, de folyamatosan nyomasztott a téma miatt. Akármennyire is Kevorkianról szól a film, nem éreztem, hogy az arcomba szeretné tolni, hogy fogadjam el a nézeteit, inkább csak elmondta azokat. Nem volt hatásvadász, pont annyi érzelem volt benne, ami szükséges. Szerintem sikerült tárgyilagosnak maradnia, mondom ezt úgy, hogy Kevorkiant már akkor hősnek tekintettem, amikor még el sem indítottam a filmet.