Dr. Halál (2010) 78% 61★

Ez a film ékes bizonyítéka annak, hogy a törvényeink rosszak. Azt gondolom, hogy ez a téma nem megosztó, egész egyszerűen csak két fajta ember létezik, vannak akik már láttak haldoklót, aki a teljes kiszolgáltatottságban magatehetetlenül feküdt, miközben a szeméből már eltűnt az a csillogás, ami egykor az életigenlést jelentette, és vannak, akik még nem…
Al Pacino nagyszerű alakítást nyújtott, nem is vártunk tőle mást, a film két órája ugyan végig lekötött, de folyamatosan nyomasztott a téma miatt. Akármennyire is Kevorkianról szól a film, nem éreztem, hogy az arcomba szeretné tolni, hogy fogadjam el a nézeteit, inkább csak elmondta azokat. Nem volt hatásvadász, pont annyi érzelem volt benne, ami szükséges. Szerintem sikerült tárgyilagosnak maradnia, mondom ezt úgy, hogy Kevorkiant már akkor hősnek tekintettem, amikor még el sem indítottam a filmet.

A film előtt – szánom-bánom – nem hallottam Jack Kevorkianről, így miután a végén elkezdett kúszni a stáblista, utánanéztem egy kicsit az emberünknek. Végigmoziztam vele 2 interjút, és azok alapján le a kalappal a készítők előtt, mert nagyon jól vissza tudták adni Dr. Halál szuggesztív személyiségét, sőt, néhány mondatot szóról szóra beemeltek tőle a filmbe.
Nagyon kényes téma ez (is), akárcsak az abortusz, mert valahol mindegyik az önrendelkezési jogról szól, hogy minden emberi lénynek joga van ahhoz, hogy azt csináljon a testével, amit akar, amíg az nem sérti mások jogait vagy tulajdonát. Ami őt leginkább felháborította, hogy miért etikusabb az, hogy egy kómában lévő beteget étlen-szomjan hagynak, mint egy halálos injekció, vagy gáz belélegzése. Egyet tudtam érteni vele, és lenyűgöző, hogy így, a nyugdíj után is mekkora elszántság lehet valakiben. Tanulság: 80 évesen is lehet történelmet írni.
Annak ellenére, hogy 2 óránál is hosszabb volt, valami hiányzott, még így is kicsit vázlatosnak éreztem (de azért kilóra megvett).

Igaz történethez képest tök nézhető volt.
+ engem érdekel bizonyos értelemben ez a dolog. Az eutanázia is + a szervátültetés is. Mindkettőt jó dolognak tartom. Sőt, itt nem volt róla szó, de a halálbüntetést is. Viszont azt nem értem, ez az „irgalom gép”, eutanázia, képes úgy jót tenni az egyik beteggel, hogy közben a szervei épségben maradnak, hogy jót tehessen velük más betegeknek? Mert akkor meg pláne támogatni kéne.
De hát… a törvények… „jól” ki vannak találva… :/

Jack Kevorkianról és tetteiről már a filmet megelőzően is hallottam. Egyetemen az etika-filozófia tanárom több komoly témát is megtárgyalt velünk, köztük az eutanáziát is.
Egyrészt megtudtuk tőle milyen formái vannak a halálba segítésnek, másrészt a mai kori törvénykezés hozzáállásáról is beszélt. (Hát igen, jogi diplomája is van. :) ) Kikérdezte a véleményünket is a témáról, miután nagy körvonalakban mesélt nekünk erről az orvosról.
A film így számomra abban segített, hogy közelibbé, emberibbé tette a szememben a dokit.
Szerény véleményem szerint, minden embernek joga van ahhoz, hogy elviselhetetlen szenvedéssel járó gyógyíthatatlan betegsége esetén ő maga döntsön arról, hogy mikor és milyen módon szeretne megválni az életétől. Persze be kell valljam, az aktív eutanáziának nem vagyok híve.
Az asszisztáltnál viszont ténylegesen a beteg dönt, így úgy gondolom annak aki így dönt az életéről, annak meg kellene engedni.
Szerintem nagyon elgondolkodtató és feszültséggel teli film volt.

Al Pacinoval elfogult vagyok, szerintem mindig remekül játszik. Ez ebben a filmben sem volt másként. Nagyon szerettem a film problémafelvetéseit, dilemmáit – és azt is, hogy nem adott rájuk demagóg választ, hanem hagyja, hogy nézőként te magad vond le a következtetéseket.