Huszonpár évesen már nem találtam embert, aki eljött volna velem a moziba erre a filmre, így egy nyugis nyáresti program lett belőle, amkit őszintén, így utólag nem is bánok. Nem egy nagyvászonra való film ez szerintem, annak ellenére, hogy mocsok gyönyörű, tényleg, csodálatosan szép, de! mégsincs mit látni rajta. Ez egy szokásos Pixar tanmese szeretetről, arról, hogy a különbözőségeink adta korlátok csak a fejünkben léteznek és leküzdhetjük őket, igazán még nagy cselekménye sincs, csak körüljmények vannak, amiken keresztül a két személy nexusa a lényeg, ehhez pedig nem kell nagyvászon, legalábbis szerintem.
Attól függetlenül, hogy nekem ez biztosan egy többszörnézős történet lesz, úgy érzem, hogy ebben az esetben a Pixar csak meg akarta mutatni, hogy milyen egy Hűha! élményt tud animálni, és ehhez nem volt mása, csak egy alapkoncepciója. De szerintem ez mindennel együtt azért mégis működik a film, mert él az egész.