Gyerekkoromban (sajnos) nem láttam, csupán az egyik barátomtól tudtam, hogy létezik, de mindig elfeledkeztem arról, hogy megnézzem.
Végül is egy Bowie-s póló kapcsán és apropóján jutottam el hozzá, szóval először a telefonom képernyőjén, angolul láttam, miközben kis híján megégettem az ujjaimat a pizza miatt.
Mindezen körülmények ellenére imádtam. Megvan benne ez a különleges, 80-as évekbeli ifjúsági fantasy atmoszféra (egyébként Jim Hensontól A sötét kristályt is jó szívvel tudom ajánlani). A látványtervező rendesen kitett magáért, hogy a jelmezekről ne is beszéljünk (David Bowie mágikus nadrágjai beleégtek a tudatomba).
A dalok is tetszettek, kivéve talán a Chilly Down, és ha maga David Bowie sustorogna ily bájos melódiákat a fülembe, én isten bizony ott maradnék a koboldok között (pláne úgy, hogy egy testvérem sincs).