Hű. Engem ez a sztori levett a lábamról. Végig rossz érzéssel néztem, mert nem ismertem a történetet, csak a látvány miatt akartam megnézni (félbetegen), hátha kikapcsol, de helyette inkább jól megrázott lelkileg. Nem is tudom, mit mondhatnék, mert amellett, hogy nekem semmiféle ilyen vágyam nincs, hogy hegyet másszak vagy bármi egyéb „extrémség”, mégis baromira együtt éreztem a szereplőkkel, mindegyik szimpatikus volt, főleg Rob, aki egy végtelenül kedves és aranyos ember spoiler. Emellett persze nem értem, hogy miért is történt meg, hiszen ha van egy terv, amihez annyira ragaszkodunk egész idő alatt, mégis, amikor ott lenne az ideje bevetni magunkat, akkor meg „jó, hát akkor nem számít az idő, menjünk…” Szóval ez így nekem túl hollywoodi volt, vagy nem is tudom, hogy zajlott igazából ez az egész, egy a biztos; én hol ideges, hol szomorú, hol újra ideges voltam, de akárhogy is, megérte megnézni, és bármikor képes lennék újra.