Huh, ez elégé súlyos volt, és mocskos is, miközben meg annyira emberi. Rengeteg sok érzés, és sok köztük a kimondatlan. Az egyik egy hisztis játszma- és gyerekes drámakirálynő (abszolúte pszichológiai eset, avagy hogyan bántsd saját magad), a másik egy sztoikus határozatlanság, míg aztán el nem kezd fejlődni… de amíg idáig eljut. „Az életben egymilliárd dolog van, ami fontosabb, mint a szerelemért való szenvedés. Túl öregek vagyunk ehhez. Gyere, élj velem.” Hát így!
Nem egy romantikus love story, sőt leginkább a testiségen van a hangsúly, de azért a maga bárdolatlan módján csak ott van benne a szerelem is. A végén az a várakozás, meg olyan ártatlan, kontrasztban az addigiakkal.