Kyuso wa Chizu no Yume wo Miru (2020) 80% 4★

Huh, ez elégé súlyos volt, és mocskos is, miközben meg annyira emberi. Rengeteg sok érzés, és sok köztük a kimondatlan. Az egyik egy hisztis játszma- és gyerekes drámakirálynő (abszolúte pszichológiai eset, avagy hogyan bántsd saját magad), a másik egy sztoikus határozatlanság, míg aztán el nem kezd fejlődni… de amíg idáig eljut. „Az életben egymilliárd dolog van, ami fontosabb, mint a szerelemért való szenvedés. Túl öregek vagyunk ehhez. Gyere, élj velem.” Hát így!
Nem egy romantikus love story, sőt leginkább a testiségen van a hangsúly, de azért a maga bárdolatlan módján csak ott van benne a szerelem is. A végén az a várakozás, meg olyan ártatlan, kontrasztban az addigiakkal.

Huh, nem egy egyszerű sztori, a trailer alapján erre azért nem számítottam. Nehéz volt csillagozni, mert a történet érdekes, van egy különös hangulata az egésznek. A szereplők is érdekesek és nem csak a főszereplők, hanem a mellékszereplők is, a színészek is nagyon jók. Ennyi kérdés szerintem még egy film nézése közben sem merült fel bennem, mint most. Még most is agyalok rajta, nem is biztos, hogy meg tudom fejteni. Egyszerűen nem értettem a főszereplőket és az ilyen jellegű befejezést sem szeretem. Bár bizonyos szempontból Otomo részéről lett egy egyfajta lezárás: ő rengeteget változott, nagy utat tett meg a film elejétől a végéig. Imagase pedig… huh nem tudom mit gondoljak róla. Az egyik percben megértettem, a másikban nagyon nem. Jó kis film ez, annak ellenére, hogy nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem. Vagy pont emiatt. Ha valaki megnézi és van kedve hozzá, szívesen kibeszélném vele ezt a filmet.