Meglepetés volt a javából. Eleve kínlódva fogtam hozzá. Túl amerikai volt, túl sziruposnak tűnt, ’69, hippik, make love not war blabla, meg a szokásos karakterek: tiniként felcsinált háziasszony, akinek nem tetszik már annyira a papucsférj és különben is, mi az, hogy nem bulizhat, közben „felnevel” egy 14 éves riherongyot, a kis srácot meg le se tojja. Eh, egy épkézláb karakter nem volt ebben a filmben akivel szimpatizálhattam volna. Aztán félresöpörve az ellenszenvet (és várva bő 1 órát) rá kellett jönnöm, hogy ez bizony egy hatalmas nagy dráma, majdhogynem színpadi jellegű.