Anyáim története (2020) 77% 30★

Maga a dokumentumfilm fontos és hiánypótló, de nagyon nehéz róla az aktuálpolitika nélkül beszélni. Virág és Nóra története szép, Melisszáé még szebb, de sajnos a rövid játékidő ellenére is vannak unalmas pillanatai, amikor úgy éreztem, hogy sem a képek, sem a szövegek nem adnak semmit a családhoz, a problémáikhoz vagy a megoldásokhoz. De mindenképpen örülök, hogy megnéztem.

Szerintem az egyik legaranyosabb és legőszintébb magyar lmbtq film amit valaha láttam (pontosabban a legelső:")) . spoiler

Nagyon valós volt az egész, egy egyszerű párról, de közben mégis szívmelengető. Szerintem elég jól sikerült dokumentumfilm lett, és témájában is hiánypótló alkotás.
Végigvezette a film az egész utat a várakozástól egészen az örökbefogadás sikeréig. Bár annyira magáról a procedúráról nem beszélt sokat, nagyon jó volt így végigkövetni az útjukat, a vívódásaikat, belelátni picit a mindennapjaikba. És szerintem olyan jól mutatja ez a film is, hogy ők is csak egyszerű emberek, akik annyira szeretnének gyereket, hogy ilyen procedúrákon is keresztülmennek, hogy elhagyott, rossz sorsú gyermeket is örökbe fogadnának. Szerintem pont ez mutat egy olyan elszántságot, ami értékelendő, mert szerintem ez azt mutatja, hogy ők mindent megfognak tenni a gyermek érdekében, hogy jó szülők lesznek. Nem is értem, hogy miért nem ez számít jobban és nem a nem.
Egyébként nagyon jól megoldották, hogy picit a politikai hátteret is belevitték, de NEM mint propaganda, kifejezetten nem ez volt a céljuk, hanem azt akarták, hogy belehelyezzék a történetet az adott politikai közegbe, amiben éppen akkor voltak, ami szerintem nagyon fontos, mert külföldiek számára (is) így lesz sokkal jobban érthető az egész helyzet.
Egyébként Melissán (és a kuytákon is) nem lehetett nem mosolyogni sokszor, nagyon kis édes(ek) volt. :)
–

NEM a film:
Az utána lévő kis beszélgetés is érdekes volt.
Elhangzott a filmben ilyesmi mondat, hogy: „Ez így nem megy, hogy két anyukája van a gyereknek.” – ez felmerült utána is, hogy ez akár a homofóbok „zászlajára” is kitűzhető lenne, de mégis benne hagyták, viszont szerintem ez tök normális, hogy akkor épp ezt érezte. Viszont (ezt ott is mondta az egyik nő, aki a beszélgetésben részt vett) ez az érzése egyáltalán nem abból ered szerintem (sem), hogy ők egy leszbikus pár, hogy két nő van, egyrészt szinte mindig az van, hogy a gyermek valamelyik szülőhöz jobban kötődik (általában az anyához), főleg az elején, de ez nem jelenti azt, hogy ez azért ne változna, hogy ne lenne kevésbé kiélezett idővel, illetve ez azért valahol normális; másrészt (ahogy ezt is kiemelte az egyik beszélő) pedig Melissának egy nagyon nehéz pár éve volt, neurotikus tünetei is kijöttek, illetve még amikor kiajánlották Virágéknak, akkor még nem is voltak benne biztosan, hogy szellemileg nem visszamaradott-e, ilyenkor pedig végképp, (de amúgy is egy új családba kerülésnél) az elején alapvetően egy emberhez tud igazán kötődni egy gyermek. Biztos vagyok benne, hogy most már egyáltalán nem ilyen a helyzet és habár lehet, hogy Melissa jobban kötődik valamelyikükhöz, biztos, hogy mindkettejüket nagyon szereti anyaként.

+ Infók az életük alakulásáról: Az egyik alkotó pont 2 hete találkozott Nórával, Virággal és Melissával, és nagyon megnőtt már imádta az ovit, most pedig már iskolás. Most már Nóra is megszokta a helyet, talált munkát, nagyon örülök a happy endnek, a boldogságuknak. ♥ Az nagyon édes volt ahogy mesélte még azt is, hogy például Bécsben az oviban anyák napján mindketten külön meghívót kaptak. ^^

Jaj, igen, és az is felmerült, hogy elméletileg most is van lehetőség örökbe fogadásra (nyilván nehezebb, mert először a házasokat nézik végig megyei, majd országos szinten, és utána jönnek a megyei egyedülállók), DE ha a környezettanulmány és minden egyebet a hatóságok okésnak találnak és már csak Novák Katalinnak kell dönteni, és ő csak azért nem hagyná jóvá a megfelelés ellenére, mert azonos nemű pár, akkor az megsértené az egyenlő bánásmódot és akkor a Háttér társaság már tudna ezzel mit kezdeni, ha szükség lenne rá. A baj úgy látszik, hogy a hatóságok mindenkit aki ezzel próbálkozna valahogy elriasztják, hogy úgy is reménytelen, ne próbálkozzanak, de ezek szerint nem egészen igaz, csak valószínűleg így próbálják elriasztani az azonos nemű szülőket.

Több okból kifolyólag ültem le, és néztem meg párommal ezt a filmet. Túl nagy meglepetés nem ért, jól összerakott, hiánypótló alkotás. Virág és Nóra együtt próbálnak családdá válni, ami hát valljuk be, nem egyszerű, és nem is megy egyik pillanatról a másikra, szerencsére mégis működik nekik, és (remélem) megtalálják a boldogságukat. Jó volt egy ilyen filmet látni, szívesen megnéznék több ilyet is.
Természetesen a másik értékelővel egyet kell értenem, ha véleményt szeretnék formálni abba sajnos belejönne a politika is, de ettől megpróbálok én is tartózkodni. A lényeg, és a szomorú igazság az, hogy ebből az országból lassan sajnos minél távolabb kell kerülni…

$@!#% nehéz… gyereket nevelni, elfogadni, hogy más vagy, mint a többi ember, máshogy kell elérned azt, ami a többi embernek adott.

Néztem ezt a filmet és csak potyogtak a könnyeim.
A film minden mozzanata jelentést hordozott számomra. Alapvetően az, hogy nem egy csillivilli kirakat otthonba érkeztünk, hanem egy teljesen átlag magyar lakásba, és amúgy ez csak egy a sok közül, amik jelentőséggel bírtak. Ami annyira a valóságban élt, de az egész film maga is, ettől lett az, ami.

Nem akarok belegondolni abba, hogy ezeknek az embereknek milyen borzasztó nehéz bármit is elérni a közös céljaikért. Mi van akkor, ha Magyaroszág kormánya máshogy áll ezekhez? És én most egy fikarcnyit sem szeretnék politizálni, vagy bármilyen jellemzőt mondani a magyar kormányra. Csak valami mégsem jó. Sőt, kifejezetten rossz.

Másnak születni nem választási lehetőség. Másság alatt azt értem, ami eltér a nő-férfi szerepektől, ami más, mint amit mindenki megszokott. Nem fura, nem kivetni való, nem undorító, nem gyalázandó, csak szimplán MÁS. Másnak születni kell. Ez nem saját döntés. Bárcsak mindenki láthatná azokat a tekinteteket, amiket én elkaptam ebben a filmben. Hogy tényleg mennyire akarják ezt az egész örökbefogadást. Amit el akarnak érni ezzel az egész folyamattal, hogy nekik is megadathasson a lehetőség.

Én lehet, hogy most vagyok a legnaívabb, de hiszek benne, hogy ez egyszer elfogadott lesz és nem bámulják meg őket az emberek kidülledt szemekkel. Nagyon szeretném ezt, és hogy ne érje őket semmi bántalmazás, vagy akár tényleg csak egy sértő tekintet.

Ebben a témában az egyik legőszintébb és legboldogabb dokumentumfilm happy enddel!

Sajnos politika nélkül nem tudnám kifejteni a véleményem, és szerintem a politizálásnak nem feltétlen itt kell megtörténnie, így csak azzal az egy mondattal értékelném a filmet!

Nóra és Virág 2015 óta rendíthetetlenül azon fáradoztak, hogy örökbe fogadjanak, mert úgy gondolják, a család és a gyerek az élet értelme. Mivel a jelenlegi törvények ellehetetlenítik számukra a törvényes családdá válás lehetőségét, külön-külön, egyedülállókként kísérelték meg az örökbefogadást (a filmből viszont megtudjuk azt is, hogy újabban folyamatos törekvés irányul arra is, hogy már ne csak a melegek, de az egyedülállók se fogadhassanak örökbe). Az Anyáim története a kislány érkezése előtti időszakot is bemutatja a pár életében, amíg várnak bármiféle visszajelzésre az üggyel kapcsolatban, ennek során pedig rengeteg akadályba ütköznek. Mint mondják, nem tudják eldönteni, hogy azért megy ennyire nehezen a folyamat, mert melegek, vagy azért, mert ekkora káosz van adminisztrációs fronton.

Másfél év után azonban végre hírt kapnak egy örökbefogadásra váró cigány kislányról, Melisszáról, akire Virág és Nóra gondolkodás nélkül igent mond, és akiről még azt sem tudták az orvosok eldönteni, hogy értelmi fogyatékos, vagy „csak” az elhanyagoltság miatt elmaradottabb kortársainál. Mindössze pár hónap elég volt ahhoz, hogy kiderüljön, a válasz egyértelműen az utóbbi. Lélekemelő és egyszerre torokszorító látni, ahogyan a Nóra és Virág által teremtett szerető légkörben Melisszát mintha kicserélték volna. A kezdetekben csöndes, zárkózott és riadt gyerek egy vidám, tisztelettudó, cserfes, igazi hálás és boldog kisgyerekké változott ár.

A teljes kritikát itt találod: https://www.kritizator.hu/kerek-a-szivedbol-anyaim-tortenete/

Nálam a család az család, akkor is, ha vallásos hívőnek tartom magam. Fura lány vagyok, néha.
Viszont pedagógus is vagyok. Óvodap. A kicsiknél.
Éppen elég borzalmas nő= anya meg férfi= apa szülői párost és elcs€sz€tt nevelést, elhanyagoló bánásmódot láttam a hagyományos családmodellben, hogy ne a nő+férfi megszokotteága legyen nálam az etalon, a jó, a norma.
Nálam a gyerek áll a középpontban. S mivel a nemi identitása nem a szüleitől fog függni, visszatérek oda, hogy a gyerek áll a középpontban, a lényeg, hogy szeressék, jól szeressék őt, foglalkozzanak vele, és beszélgessenek vele.
Szóval hajrá! Hátha…
Van az a Reményhal. Ki kellene végre fogni, hogy visszadobhassuk. Segítek.
A. vagyok -nő, hetero, férjezett, boldog családban, két gyermekkel (18 és 20), dehát ugye, két gyerek.., az semmi.
Megyek, elásom magamat a gondolataimmal.

Nem lenne rossz, csak elég uncsi. Volt egy interjú a wmn-en egy azonosnemű fiú párral, akik szintén örökbe fogadtak. Az az írás jobban körüljárja a témát. Azért van benne pár mellbevágó rész, pl amikor a konyhában tesz-vesz az egyik, és közben a rádióban arról beszélnek, hogy hogyan akarja a kormány ellehetetleníteni a melegek helyzetét. Milyen rossz lenne azt hallgatom a rádióban, hogy mondjuk a barna göndörhajúak eztán ezt vagy azt nem csinálhatnak. Én meg barna göndör hajú vagyok. Iszonyú érzés. Arra gondolnék, hogy kinek ártok én a hajammal? Miért nem lehetek csendben barna hajú?
A kislány nagyon édi. Nóri nagyon szimpatikus volt. És tök király zenét játszottak, sajnos nem derült ki az együttes neve (update: végignézem a stáblistát, talán PAMU lehet az együttes neve.) A csoki-vita a végén nagyon életszerű, mint más házaspároknál is. Nyilván ez is volt a cél, bemutatni, hogy ugyanolyan dolgokon vitáznak, mint bárki más. (Off. Nórival értettem egyet, nem mintha ez lett volna doku film lényege. Én sem adnék minden oviba menéskor csokit. Nálunk ebéd után van csoki. Off vége.)
Szóval jó is lehetett volna, ha izgibb. Simán belefért volna nekem, hogy a kamerába belebeszélnek és ők maguk elmondják a gondolataikat. Nekem sok volt a háztartás körüli jelenet.