Ifj. Kitka János, a Fekete vonat című film gyermekszereplője 17 évesen a fiatalkorúak börtönéből szabadul. A falujába visszatérő fiút egy pártfogó gondjaira bízzák. A legfontosabb támasz, a család azonban nem segíti, inkább menekülésre készteti a fiút. Pestre költözik, sofőr szeretne lenni. A… [tovább]
Várólistára tette 8
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
A két ma nézett Schiffer Pál-doku közül A pártfogolt, bár egyértelműen rokonítható a Fekete vonattal és a Cséplő Gyurival is, önmagában állva talán szélesebb körű korképet biztosít a korszak Magyarországáról. Kitka János hányattatásainak balladája meglehetősen laza módon kerül bemutatásra, Cséplő Gyuri útjához viszonyítva úgy tűnhet, János sokszor a stáb elől is menekült, illetve Edda-rajongása révén Schiffernek lehetősége volt komoly (mármint nagyon autentikusnak és ijesztőnek is tűnő) Edda Művek koncert-életképeket rögzítenie. Nagyon érdekes kérdésnek tűnik, ehhez hogyan járult hozzá a zenekar, mit szóltak a végeredményhez, de ennek most nem akartam utánamenni.
A pártfogolt jellegzetes Schiffer-dokudráma, egy idő után törvényszerűen elkezd gondolkodni a néző, mennyire igaz és mennyire koreografált mindaz, ami a kamera előtt zajlik. Bár vannak a neten témába vágó leírások, erre sem tudok választ adni. Az biztos, hogy János önazonos főhős, egyrészt őszintének tűnik, másrészt színjátszásra úgyszólván alkalmatlannak. Ugyanez egyébként a film legtöbb szereplőjéről elmondható, mégsem teljesen tiszta, hogy az amatőr színjátszás és a nyílt emberi őszinteség közötti határmezsgyén pontosan hol is vagyunk. De amennyire ezt a mából visszatekintve meg lehet ítélni, nincs igazán okunk kételkedni a látottakban. Különösen nem azután, hogy bizonyos eseményeket tisztes távolságból és nagyon óvatosan rögzít a kamera – cserébe az Edda koncert nyilvánvalóan megszervezett és célszerűen rögzített jelenetei olyan ügyesen vegyülnek a Jánosról készített közelikkel, hogy az embernek tényleg ötlete sem marad a végére, pontosan hogyan is hozták össze ezt a forgatást.
A filmhez kapcsolódó bármilyen árnyalatú következtetések alkalmasak a hosszú távú diskurzusra: ez egy nagyon erős korkép, egy nagyon zavaros, igazinak és felkavarónak tetsző emberi sors, mely hiába ágyazódik erőteljesen be a nyolcvanas évek magyarországi mindennapjaiba, érezzük, számunkra, itt és ma sem ismeretlen megannyi felvetett problémája.
Mindemellett pedig a Cséplő Gyurihoz hasonlóan hiába a szociológiai tanulmány-jelleg és a dokumentarizmus, mint mozgókép, kérlelhetetlenül leköti és magába szívja a nézőt Kitka János sorsának bemutatása. Ennek okát nem tudom visszaszálazni, de talán nem is kell.
Remek dokudráma, mindenképpen ajánlom megtekintésre!
