Ahogy látom, azon kevesek közé tartozom, akiknek jobban tetszett a film, mint a képregény – amit félbe is hagytam a 2. rész után, de ezek után még legalább a 3. résznek adok egy esélyt.
Amellett, hogy tetszik az alapötlet (Leszámolás az exekkel, hisz ki ne vágyna erre? Mármint az egészséges, normális embereket leszámítva.), a stílust és a hangulatot tartom a legerősebbnek benne. Mindezekről a jól válogatott zenék (is) gondoskodtak. Természetesen meg kell említenem a karaktereket is, akik jól megformálták ezt az elvont, „játékkarakteres” (csodálatos a szókincsem) attitűdöt.
Sherlock-i megfigyelésemnek köszönhetően azt is megállapítottam, hogy megosztó ez a film. Szerintem azért, mert olyan sajátos életérzést (gamer, en bloc geek) nyújt, amivel nem mindenki azonosul.
Annyi, hogy én kreatívabb feladatokat találtam volna ki a verekedés helyett az exek legyőzését illetően.
Remélem, egyszer kipróbálhatom a játékot is. Jó kedvcsináló volt ahhoz is.