Nem hozzáférhető számodra a kért oldal!

Erről szól most a Snitt

489 zóna filmekről »


Mozipremierek

Égen-földön Natacha (2025) Jó reggelt, búbánat! (2025) Óvakodj a bohóctól (2025) Balerina (2025) j-hope Tour ‘HOPE ON THE STAGE’ in JAPAN (2025) A vándorló Föld (2019) A csúf mostohatestvér (2025) A föníciai séma (2025) A sötétség szelleme (2024) Karate kölyök: Legendák (2025) Fekete hó (1990) A Hold nyomában (2022)

Streamingpremierek

David Attenborough: Az óceán csodája. (2025) KO (2025) A vihar túlélői (2025–) A legutolsó csepp (2025) Predator: Gyilkosok gyilkosa (2025) Könyörtelen bosszú (2025–) The Alto Knights (2025) A mágnesember (2023) Stick (2025–) Rokonszenvedés (2024) Tom Daley 1.6 Seconds (2025) Mountainhead (2025)

Random kedvcsináló

Kampókéz (1992)

Erősen érződik rajta Clive Barker világa, ami igazán jót tett neki. Ő az, aki művészi szintre emelte a horrorműfajt, ahol a vér spirituális jelentőségű, és a hús túlmutat az evilági materialista korlátoltságon. Az egész filmet körbelengi egy nyomasztó és sötét atmoszféra, ami lekúszik az ember lelkébe, és nem ereszti el még a film legvégén sem. A látványvilág hasonlóan fullasztó, Kampókéz pedig az, akitől mindannyian félünk: egy kísértő démon, aki úgy akar ártani, hogy közben elhiteti, neked nagyon is tetszik a rád szabott áldozat szerep.
A lyukakat a falban külön kiemelném, számomra ez adta az egyik legnagyobb erősségét a filmnek; átjárók valóság, és valami más világ közt, amit az emberi értelem magától nem fog fel. De szerencsére agyunk képes rá, csak kell valaki, aki vezessen: Kampókéz, vagy Pinhead, végül is mindegy.
A zene is tökéletes volt, ritka, mikor egy filmnél a végefőcímet is végignézem… Oh, és Kampókéz monológjai! Mintha egy könyv bekezdései kúsztak volna a vászonra.