Első találkozásom a Csillagkapuval konkrétan könyv formájában történt meg – akkoriban még marha divatos volt, hogy a kasszasikernek ígérkező mozifilmet a premier előtt kiadják könyvben. Rongyosra olvastam… spoiler. A filmverziót is imádtam, a zenéjéért oda meg vissza voltam, a karakterek is rendben voltak. Daniel volt a favorit, O'Neil (1 l-lel) inkább csak olyan mufurc ellenpólus volt erősen vitatható értékrenddel. Aztán persze jött a sorozat és mindenki tudja, hogy O'Neill (2 l-lel) mennyire átrendezte a dolgok állását.
Így újranézve – miközben bőszen (újra)darálom a sorozatot is – a film már vesztett az eredeti fényéből. De ha azt vesszük még mindig időtálló a mai egy kaptafás nullatörténetes látványfilmek mellett.