Azt gondolom, majdhogynem csak egy depressziós tudja a maga élességével, nyerseségében, obszcenitásában látni és tálalni a valóságot. Vajon ki értette meg Justine-t? Csak nekem ennyire egyértelmű, amit érezhet; a film, az élet, a világ? Az esküvőn Gaby a cinikus, Jack az arctalan, erkölcsi hézagos főnök, Tim a cs… szóval akit kihasználnak, a férj a naiv jófiú, aki azt hiszi hogy kétmillió bab van az üvegben, Claire a szorongó, akit a racionális, sztoikusnak tűnő tudós próbál megnyugtatni spoiler, és a kvázi összeomlása után is megpróbálja rózsaszínné idealizálni a véget, és Justine, aki már korábban találkozik a Melankóliával… Tetszett J. reakciója a végén, amikor C. elmondta a tervét a véget illetően. Vajon menedék lehet, ha egy rakás ág alá bújunk? Vagy az is csak díszlet az utolsó jelenethez? Mit számít, hogy mennyi bab van az üvegben? Hát, Justine tudta.