nem egészen tudom hova tenni ezt a filmet. mert hiába pszichológiai thriller meg dráma, elmenne vígjátéknak/paródiának is – ahogyan a thriller legklisésebb elemeit előveszi, felnagyítja és kifigurázza, imádom. főleg, amikor a legdrámaibb zenék tök random szólalnak meg, vagy az a rengeteg szuperplán. ugyanakkor végtelenül nyomasztó és nehéz, és rossz nézni, mert borzasztó, amit ez a két ember egymással csinál. sokáig lehetne elemezni a viselkedésüket meg a film motívumait, spoiler de nem szívesen gondolkozom rajta. és nem hiszem, hogy még egyszer újranézném. vannak ilyen filmek: amik hiába briliánsak, bőven elég őket egyszer (maximum kétszer) látni.
spoiler