Hát jó… A szó, ami először az eszembe jutott az, a zseniális. Túl sok mindenhez használjuk. Túl sok mindenre, ami miatt egy idő után úgy érezzük, hogy üres, és jelentéktelen. Mint pl. a „kedvencem”. De ilyenkor gondoljunk arra, hogy minden relatív. A maga nemében minden veszettül okos. Mint például ez a film is.
Nicholas Sparks bátran használta a képzelő erejét. Ott csavarta meg a történetet, ahol vesztet éreztünk. Az alapsztori nem mondható teljesen egyedinek, de a végkifejletben elénk tárul a filmben elrejtett apró utalások, amik megborzongatják a végén a nézőt.
A színészek ügyesek voltak. Az utolsó monológ pedig… Azt hiszem emlékezetes. Igen… Talán ez a legjobb szó rá…