Aranyos volt, a vége megható. Nem tudom, lesz-e újranézés, egyelőre nem hiszem.
A kislány mindenre rácsodálkozó/csodát váró arckifejezése egy idő után úgy tűnt, mintha minden helyzetben rajta ragadt volna, de aztán a végére mintha kicsit alakult volna a dolog.
Fontosak az álmok, és hogy felnőttként is tudjunk és merjünk álmodni, ébren is. Pár nagyon jó kis idézetnek valót találtam benne, a bátorságról is, pl., de szerintem már rögzítettétek előttem, úgyhogy az idézeteket még át fogom böngészni. :)
Alapjában tetszett, mondanivalója is van, látványos is, még ha az álmok útja valamiért mindig ugyanolyan, és az ajtó is ugyanott van… :) Kedvencek közé ugyan nem kerül, de jó szívvel emlékezni fogok erre az élményre! :)
Igen, természetesen a CGI malac lett a kedvenc…. :D