A regény olyan, mint egy forró, mozdulatlan nyári nap, amikor remeg a levegő és íze van a forróságnak – és ezt a film első negyven perce remekül vissza is adja. Csakhogy ez a film közel két óra, és a hátralévő játékidőben is nagyon korrekt, de valahogy már nem sikerült elkapni azt, amitől annyira működik az eleje. A Dunkerque felvétel, na, az kiemelkedő. De igazából nem adnám meg a nyolc csillagot, ha az eleje nem olyan lenne, amilyen – és ha nem végzett volna a hangmester ily' zseniális munkát. A hangzásvilág olyan, hogy tanítani kellene, és nemcsak azért, mert Oscar-díjas filmzene, hanem mert végtelenül profin van vágva.