Nem hozzáférhető számodra a kért oldal!

Erről szól most a Snitt

488 zóna filmekről »


Mozipremierek

Chinatown detektív 1900 (2025) Jó dolgok Sanghajból (2024) Az utód (2024) Köln 75 (2025) Rádió (2024) Grand Tour (2024) Lilo & Stitch – A csillagkutya (2025) Mission: Impossible – A végső leszámolás (2025) Az Eukrán (2025) Nem hiszek a szemednek (2024) Hurry Up Tomorrow – Az éjszaka határán (2025) A szörfös (2024)

Streamingpremierek

Egy idegen Szöulban (2025–) Sínen vagyunk 2. (2025) Thunderbirds: Elit repülőszázad (2025) Nem felejtelek el (2025–) Fountain of Youth (2025) A félelem utcája: A bálkirálynő (2025) Emma és a halálfejes lepke (2024) Mickey 17 (2025) A kormányzóhelyettes (2025–) Szirének (2025–2025) Igazi férfiak (2025–) Alkalmi kapcsolatok: Titkos randik (2025–)

Random kedvcsináló

Aloha from Hawaii via Satellite (1973)

Én egyszerűen imádtam. Ehhez valószínűleg az is hozzáadott egy pluszt, hogy én alapból kedvelem Elvist, de minden elfogultság nélkül állítom: nagyon jó volt, nagyon élveztem.
Elvis tényleg tudott énekelni, és emellé olyan show-t csinált mindig, hogy az valami elképesztő, mindig van egyfajta hangulata, amit nem is lehet elmagyarázni, de egy biztos: mindig előhozza azt a varázst, amit ilyenkor ő szokott. A gyorsabb számoknál olyan bulit tudott csinálni, hogy az ember akaratlanul is elkezdi ritmusra ingatni a fejét, kezét, lábát, akármilyét. A lassabbaknál, szomorúabbaknál pedig vagy megsirat vagy elgondolkodtat.
Hihetetlen, mekkora tehetséget adott neki az ég.
És ha már csak így is láthatjuk Elvist, is egy kicsit olyan, mintha ott lettünk volna, és tényleg az ember egyenesen azt érzi, mintha senki másnak, csak neki énekelne. Egyszerűen mindig varázslatos amit csinál, a mozgása, a hangja, az egész kisugárzása. Bámulatos, maximálisan 10/10, imádtam az egészet.