Nagyon érdekes film, meglepődtem, mikor mondta a tanárunk, hogy alig pár éve készült.
És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy egyperces néma (höhö) csenddel emlékezzek meg azokról a színészekről, akiknek a hangos film törte ketté a karrierjét. A néző (mi) nyilván jól járt vele, de számukra ez a véget jelentette, és nem mindenki volt olyan szerencsés, mint a főhős, hogy valaki felkarolta. Szomorú belegondolni, milyen sorsra jutottak.
Ui: kedvencem a kutyus volt. Olyan cuki :3