Cirka 6 éve halogatattam, hogy megnézzem, mert tudtam, hogy sírás lesz a vége (mondjuk ahhoz képest, hogy arra számítottam, hogy végigbőgöm csak 3 olyan rész volt, ahol szipogtam úgyhogy kemény vagyok, mint a keddi kenyér).
Iñárritu az a fajta rendező, aki vagy olyan jó filmet csinál, hogy belehalok, vagy olyan rosszat, hogy belehalok. Ez most az előbbihez tartozott. Viszont Spanyolországot (és általánosan a spanyol népet) olyan undorítónak festette le, hogy bizony felháborodnék, ha ott élnék (de ha azt veszem, ez a magyar filmekre is jellemző). Eleve a téma is olyan volt, amit az ember nem szívesen lát és ezzel a képi világgal már tényleg halálra kínozta a nézőt. Nem is tudtam egy szuszra megnézni. De még szerencse, hogy itt volt Bardem, aki olyan gyönyörűen beszél spanyolul, hogy néha bele is feledkeztem és lemaradtam a felirat olvasásáról…