Mindig nagyon elfogult voltam a koreai baseball filmekkel. Ez sem kivétel. Nagyon szerettem.
Persze, ha valaki egy nagyon pörgős, meccsekkel tarkított mozira vágyik, az inkább nézze a GLove-ot, vagy a Mr. GOt, mert ez inkább az útról szól, a felnőtté válásról. Arról, hogy tudnunk kell, mennyit érünk és persze arról is, hogy nem szabad/kell feladni.
Ráadásul a Peterpan Complex felelt a soundtrackért. Mintha visszarepültem volna az időben úgy 10-12 évet.