Egyszerre adott többet és kevesebbet is a film, mint vártam (pedig már láttam). Nagyon jól esett a táj, az egyszerű élet és egyszerű örömök (kicsit olyan Váratlan utazásosan). Hitvilágban is talán az ilyesmik állnak hozzám a legközelebb – az erdő szelleme és társai. A vége kicsit nekem hirtelen jött és lecsapott lett, de összességében egy akkor is nagyon szerethető, kedves film. Nagyon jól esett most ezt megnézni.

Ja, Totoro persze cuki, de nekem nem ő volt a fő benne. A testvérek jobban lekötöttek. Remélem, az én gyerekeim is ilyen jó testvérek lesznek majd :) (és valljuk be, Totorónak időnként nagyon ijesztő feje van)