nagyon szerettem a második évadot, akárcsak az elsőt, akárcsak a regényeket. elvarázsol. különösen tetszik, hogy rendkívül szöveghű, sőt ritka élmény ért a 2. évad nézése közben, mintha jelenetről jelenetre a könyv soraiból léptek volna elő a szereplők. beleszerettem a nyelvbe is. nem jártam még Olaszországban (egyhamar most nem is fogok), de amit tudok/elképzelek az olasz mentalitásról, az abszolút átjön ebből a sorozatból…ez a nyers szívósság, erő, szenvedélyes hozzáállás nemcsak az élethez, hanem a szürke mindennapokhoz. a casting is remekül sikerült. és a barátságnak azt az elemi részét mutatja be, ami folyamatos, széttéphetetlen, és nagyon ritka…főleg a mai világban…hogy bármely életszakaszban sodrodjunk is egymás mellé, mindig ott tudjuk folytatni, ahol korábban abbahagytuk. a két „brilliáns barátnő” végig igazi támaszai egymásnak, még akkor is, amikor úgy tűnik, hogy ellenségek. igazi macska-egér játék az övék.