Körülbelül egy hete láttam először a Szellemirtókat, de már most visszanézve nem értem, miért gondolkoztam a csillagozáson. Ha ez nem tízcsillagos film, akkor mi az?

Az értékelés már más tészta. Rengeteget agyaltam, hogy oldhatnám meg ezt anélkül, hogy egy mániákus nyálgépnek tűnnék, jópárszor elkezdtem leírni a gondolataimat, de végül mindig kiléptem, mondván, majd gondolkozok rajta. Ez annyira elcséptelt, de teljesen igaz… nem találok szavakat, amik leírnák ezt az érzést. Teljesen szerelmes vagyok ebbe a filmbe, bármilyen hülyén is hangzik. Bevallom, azóta már kétszer újranéztem (és még jó sokszor újra is fogom). Nem mindennap találkozok ilyen filmélménnyel.

Órákig tudnám magasztalni, de inkább befejezem itt.