Egyszerűen megfogalmazva azt tudom mondani, hogy ez egy nagyon kedves film. Aki ismeri a könyveket az szerintem egyetért abban, hogy a könyvek is ilyenek – én nagyon szeretem őket, olyan kis egyszerű a történet, de mégis iszonyatosan sokat lehet belőle tanulni és nem csak a csupa jó dolgokról, hanem a fájdalomról is. Eddig minden változatát szerettem a Kisasszonyoknak és ez a film is nagy kedvencem lett. Az csak egy dolog, hogy mennyire szép volt a rendezés, de jól válogatták össze a szereplőket is és tényleg nagyjából ugyanazt is kaptam vissza, amit a könyvekben megszerettem – volt eltérés persze, de mégis úgy érzem, hogy sikerült átadni azt, amit a könyvek képviselnek. A nem lineáris történetmesélés miatt nagyon szép megoldásokat hoztak be, ami szerintem kiemelkedően különlegessé tette a filmet, bár lehetséges, hogy van olyan, akit ez összezavart. Egyébként mindig megkönnyezem, nem véletlenül került be a kedvenceim közé is.