Az egyetlen olyan HP film, amit nem Apukámmal néztem meg, hanem Anyával és a bátyámmal kiegészülve, egy felejthetetlen téli szüneti napon.

Emlékszem, Apukám nyüstölt minket, mert ő akkoriban kapta kölcsönbe olvasni, és váltig állította, hogy mi is nagyon fogjuk szeretni. Én nagyon kételkedtem ebben és némi vonakodással, de beleegyeztem, hogy megnézzük. Akkor még nem sejtettem, hogy egy életre szóló kalandot és gyerekkori élmények tömkelegét fogja jelenteni egyszer…

Talán ezt láttam a legtöbbször, pont amiatt, hogy annyiszor játszotta a tévé, meg hát ugyebár a mozi után elég sokszor néztük újra. Hol családostul, hol csak egyedül, hol barátokkal, hol a párommal. A Hedwig's Theme hallatán már rögtön jön a jól ismert libabőr és elfog a vágy, hogy azonnal betegyem, és ezredszerre is megnézzem. Voldemort végső monológját fejből tudom, versenyt mondva mondtuk el a kocsiban Horvátország felé az unokatesómmal.

Bármikor és bármennyiszer meg tudom nézni. Always. <3