Most először láttam, és ezt egyáltalán nem bánom, biztosan nem tudtam volna értékelni. A film lassúsága teljesen magával ragadott, és Juliette Binoche mindent vitt, mondom ezt annak ellenére hogy ő nekem valamiért piszkosul ellenszenves. Egy szót jelent nekem a film, a gyászt. Minden mozzanatával azonosulni tudtam és tapintható volt, az üresség, a céltalanság, a fájdalommal megérkező érzéketlenség. Kíváncsi vagyok a következőkre.