Rendkívül jól sikerült dokumentumfilm. Méltó Senna személyiségéhez – olyan, igazságkereső, higgadt. Jó képek, sosem hallott mondatok is vannak benne. Kötelező az X-generációsok számára.

((Nem csak Brazíliának hiányzik.
Apámat kétszer láttam életében sírni; másodjára akkor, mikor kiderült, hogy Senna meghalt a pályán. Elég nagy voltam már akkor ahhoz, hogy saját döntéseket hozzak. Azóta sem ültem le egyetlen évadot sem megnézni a F1-ből, nekem Senna volt a mindenem, azóta sem pótolta senki. (Bár Raikönnen tett rá egy próbát… de mégse).
Szóval, Ayrton Senna halála óta sem én, sem a családom nem néz F1-et.
Arra még emlékszem, hogy akivel én anno erről beszéltem, mindenki számára világos volt, hogy az a krva Renault okozta a vesztét.
Én azt hittem, hogy ma erős vagyok, azért néztem most ezt a filmet. De azt kell mondjam, hogy semmivel sem jobb, mint 94-ben. Fáj ez ugyanúgy.
Hiányzik erről a Világról. És krva igazságtalan az élet.))