Először a történet kicsit sablonosnak mondható, olyan amerikai beütése volt számomra: amnézia, hamupipőke-szerű karakterek, autóbaleset és még sorolhatnám. Azonban ezektől eltekintve szeretem a sorozatot. Leginkább a két főszereplő közti kémia miatt tetszett, illetve ahogy kezdtek egyre jobban közeledni egymáshoz. De az sem volt mellékes számomra, hogy a dráma során megoszlottak a műfajok, tehát ugyan olyan arányban volt benne romantika, humor és drámai rész is.
Számomra Kang Ji Seong egyáltalán nem volt negatív szereplő már a sorozat elején sem, csupán egy elkényeztetett gyerek, aki pénzért mindent megkapott. Lehet, hogy emiatt egy icipicit ellenszenves volt, de az amnézia során én nagyon megkedveltem őt.
Bok Shil pedig már az első percektől kezdve a kedvencemmé vált az őszintesége és a kedvessége miatt.