Érdekes olvasni, hogy sokak szerint ez a film mennyire a szerelemről szól.

Szerintem pedig pont annak a hiányáról…

A néni, akit 50 évre kísért haza a tánctanára, ott igen, na de a többi esetben?
Életszeretet, szívmelengető érzés és béke?

Egyik nénike, aki 70 évesen, 3 évvel a férje halála után fedezte fel a testi örömöt, mert
addig az nem számított…

A bácsi, akinek a haldokló felesége zárszóként azt mondta, hogy ki nem állhatta…

A néni, aki vascsővel agyonvágott valakit…

A nénik, akik arról beszélnek, hogy a férfi igényeit helyezzék bármi elé…

A film, olvasatomban, leszámol a „régen minden jobb volt” és a „falun mindenki boldogabb” mítoszával.