Hát ez valami lomposan fantasztikus volt! Wes Anderson remekül eltalálta azt a hangulatot, ami Dahl regényeit jellemzi (ha nem is kimondottan a film alapjául szolgáló regényét). Az eredeti történet inkább mese, egyszerűbb a cselekménye, de a szerző több művére is jellemző az a fajta szürrealitás, abszurd (néhol fekete) humor, amely ezt az alkotást is átszőtte. A humora igazi angol, a latin nevektől például oda meg vissza voltam. Vakond és Oposszum mindent vitt, de Róka úrnak is remek megszólalásai voltak. A képi világ gyönyörű, a zene pedig ugyanígy isteni. Az biztos, hogy nem utoljára néztem meg ezt a remekművet. Ha valakinek, hozzám hasonlóan kimaradt volna, az sürgősen pótolja! :)